50.rész

50.rész

Nem Harry szó sem lehet róla!

Harry

Mindketten furán néztünk Niallre.
 - Maj holnap! - mondta és felment. Loura néztem aki csak bólintott egyet, nem sokkal később mi is felmentünk aludni... Ahogy befeküdtünk az ágyba Lou bealudt és csak kisebb forgolódás után aludtam el...  Reggel a konyhából, amikor láttam, hogy Lou a kanapén ülve azt hittem hogy még alszik, a két kezébe temette az arcát és talán gondolkodott, de az is lehet, hogy csak elaludt. Lassan közelebb mentem hozzá és a kezem a vállára tettem, amire felnézett, kissé gondterheltnek tűnt.
- Mi a baj, Lou? – kérdeztem, majd leültem mellé.
- Nincs semmi, Harry...- rázta meg a fejét.
- Lou, látom. - fordultam felé.
- De tényleg...minden a legnagyobb rendben. - mondta és fejét a vállamnak döntötte.
- Na, Louis, látom, hogyha van valami. - közelebb hajoltam majd lágyan megcsókoltam.
- Csak igazából elgondoltam. - vonta meg hanyagul a vállát.
- Min? - kérdeztem és megsimogattam az arcát, még mielőtt bármit is mondani tudott volna közbeszóltam.
- Tudod...én el szeretném mondani...- néztem a szemeibe majd megfogtam a kezeit. Láttam, ahogy a szemei nagyobbak lesznek.
- Nem, Harry szó sem lehet róla! Még nem! Biztos nem! – jött a határozott válasz, kicsit elszomorodtam, de csak megráztam a fejem.
- Nem most gondoltam...- találtam ki valami gyorsan.
- Ja...rendben akkor jó. - mosolyodott el halványan. Az arcát figyeltem. Igazából annyira nem volt jó érzés, hogy nem akarja elmondani. Én most képes lettem volna közölni mindenkivel, hogy ő hozzám tartozik, és mindenki  tartsa meg magának a véleményét.
- Kérsz egy kávét? - kérdezte Louis, mert időközben kiment a konyhába, amíg én a gondolataimba merültem.
- Öm...mi?- fordultam felé.
- Kávé...- mutatta fel bögrét.
- Ja, igen. - bólintottam és elnyúltam a kanapén .És akkor...ezt most mikor is akarjuk elmondani? Miért nem akarja? Mi a baja a dologgal?  Nem, csak a rosszra gondolok. Biztos csak még korainak érzi. Jó lehet, hogy én próbálok mindent nagyon elsietni. Becsuktam a szemeim, éreztem, ahogy valaki megemeli a fejem majd az ölébe rakja, két pohár koppant az asztalon. Megbizonyosodtam róla hogy Louis az.
- Te is olyan nyúzott lettél...mi lett veled? - kérdezte és lassan az ajkait éreztem az enyéimen, nem csókolt meg, de nem is kellett, így most jó volt.
- Minden rendben, csak szeretnék pihenni egy kicsit. - mondtam és lassan kinyitottam a szemeim. Mélyen az övéibe fúrtam az enyéim és halványan elmosolyodtam, a kezem a hajába vezettem majd megcsókoltam. Lehunytam a szemeim és élveztem, nagyon. Amióta Lou velem van mindennél boldogabb vagyok,mint egy csöpögős romantikus film. Kicsit hátrébb hajolt és a szemeimbe nézett, megsimogattam az arcát és az ajkait figyeltem, és a sajátjaim megnyaltam. Elmosolyodott.
- Jobb? - nézett rám.
- Nem is tudod elképzelni. - mosolyogtam majd megsimogattam az arcát, annyira jó volt hozzáérni a puha bőréhez, a tarkójára csúsztattam a kezem és kicsi úgy húztam közelebb magamhoz, majd újra megcsókoltam.
A csókunkat az ajtó nyitódása zavarta meg. A menedzsmentünk egyik tagja lépett be,egy lánnyal.
- Harry...ő lesz az új barátnőd. Elizabeth. - mondta minden bevezetés nélkül, felpattantam Louis öléből.
- Mi van? - néztem a szöszi csajra, majd Louisra tévedt a tekintetem, aki teljesen döbbenten, és kétségbeesetten ült mellettem...