62.rész

62.rész

Meet&Greet

Harry

A koncert után kidőlve -Én nagyon ki voltam- mentünk...a Meet&Greet helyszínéhez. Richard eligazított minket és beállította hogy úgy álljunk ahogy ő akarja. Mi persze Louval a lehető legmesszebb kerültünk egymástól...és egyszer csak a sok rajongó előtt Eleanor sétált be és átölelte Louist majd megpuszilta.Szép alakítás.

 -Sziasztok.-köszönt mosolyogva,beszélgetett egy kicsit Louval és elment. Loun viszont látszott hogy nem érti mi van... A rajongók jöttek és mentek. A legvégén egy rajongó elhívott beszélgetni hármunkat...Niallt,Lout és engem. Én kicsit furcsálltam de rendben. Már épp mondani akartam hogy mi egy banda vagyunk ezért jó lenne ha Liam és Zayn is jöhetne de megszakította a mondat összerakási mentem.

 -Tudom hogy Larry létezik.-mondtam. Niall nagyot nézett,Lou félre nyelt én meg vettem egy nagy levegőt. Louisba most valamit nagyon össze fogok törni....és csak ezt az egyet sajnálom.

 -Miket beszélsz?Annyira hülyeség az egész ahogy itt állsz előttünk...Larry...szerintem valami elnéztél...Lounak volt barátnője...megint van. Nekem volt. Hülyeség az egész...Larry...pf...hatalmas baromság.-mondtam és már fordultam is el amikor láttam hogy Richard bólint egyet de a lány elkapta az ingem és egy egyszerű mozdulattal képen törölt. Ami marhára ledöbbentett...mert még is egy rajongóról van szó...és ráadásul fiatalabb is nálam...de tiszteltem is amiért meg merte csinálni.

 -Harold...ezzel messzire mentél...-mondta és a fejével Louisra bökött...látszott rajta hogy a sírás fojtogatja. Nem tudtam megszólalni.

 -Louis.-nyúltam felé.

 -Most ne szólj hozzám.-mondta halkan,alig hallhatóan. A lánynak teljesen leesett az egész és egy papír adott nekünk..helyszínnel és idővel.

 -Ide gyertek el ma...lépjetek meg valahogy...-mondta és elment. Louis sarkon fordult és elindul. Megkértem Niallt hogy mindenkit tartson távolt az öltözőtől. Louis bement én meg gyorsan utána de becsukni próbálta az ajtót,de belöktem és magam után zártam be.

 -Idióta barom!-vágott hozzám egy üveges flakont...ez került először a kezébe...szerintem ha egy Svájci késkészlet lett volna az első...azzal is megdobált volna jelen pillanatban.

 -Nyugalom Louis...nyugi...-mentem közelebb. 

 -Nyugodjak meg?Ezek után még van képed azt mondani hogy nyugodjak meg?Harry...nem lehet kifejezni mekkora egy...egy...nem inkább nem mondom ki...-mondta és elnézett.

 -Az jobb lett volna ha mást mondok?-néztem rá.

 -Mert szerinted én miért nem szólaltam meg? Nahh?! Mert van bennem annyira emberiség hogy a létező kapcsolatunkat nem nyomom bele még jobban a szarba! Mert ezt van..ez létezik! És te így beszélsz róla! Tudom hogy neked semmit se jelent...de legalább ne hangoztasd!!!-torkolt le.

 -Ki mondta hogy te ne mond ezt?!-néztem rá úgy éreztem hogy ez azért tényleg sok...

 -Senki! De van bennem annyi emberiség és nem vagyok annyira féreg hogy ilyet mondjak arra ami tényleg van és benne élünk!-kiabálta. Nagyon mérges volt,Nagyon kemény és Nagyon igaza is volt. Nyitottam volna a szám hogy mondjak valamit...de nem tudtam. Erre nem tudtam mit mondani...Egyszerűen ez volt az igazság....

Louis

Túláradtak bennem az érzelmek. Mérges és szomorú voltam egyszerre. Nem szoktam ennyire felkapni a vizet,de ez durva volt. Én tartom a szám nem mondok semmit...erre ő...benyög egy ilyet?

 -Harry...erre nem tudok már tényleg mit mondani...-nézetem el és elfordultam. Nagyon rosszul esett. Éreztem ahogy átölel a kezeit átkulcsolja a hasamnál és erősen fog. Nem tudom ellökni a kezeit...túl erősen fog.

 -Nem vagyok jó kedvemben...ne...Engedj el!!-mondtam,de csak jobban ölelt magához.Becsuktam a kezeit és tovább feszegettem a kezeit.

 -Sajnálom Louis...csak meg akarlak védeni,nem akarom hogy Richard rád szálljon. Nem szeretném hogy bajod legyen belőle. Csak a te javad akarom. Felvállalom én a sötét bunkó szerepet. Neked nem kell..csak kérlek...nem haragudj rám...-temette a fejét a nyakamba.Nem engedett.

 -Bármit tehetsz...üss meg...amit akarsz. Csak ne utálj...nem szeretném. Túlságosan is szeretlek.-mondta halkan,az ajkai folyamatosan érintették a nyakam. Nehezen megfordultam a kezei között és a fejem a mellkasába fúrtam.
 -Köszönöm.-néztem fel rá...halványan elmosolyodott az egyik kezét az arcomra tette és hosszan megcsókolt.