59.rész

59.rész:
Hallgass meg....

Louis

 -Louis...-bökött meg Niall,a másik oldalamra fordultam,járkálást hallottam,majd megint egy bökést.
 -Kelj fel.-mondta,lustán kinyitottam a szemeim.A saját szobámba vagyok...de...miért?
 -Mi volt veled tegnap?-kérdezte és leült az ágy szélére.Furán néztem rá és felhúztam a szemöldököm.
 -A kanapén aludtál,pirosak voltak a szemeid...és motyogtál valamit hülyeséget...asszem valami olyan volt hogy:"El akarom felejteni."Fura voltál,de mindegy.-mosolyog.Akkor álmodtam hogy Zayne és én...meg azt is hogy Harry megcsalt...??Jéjzus,kezd ez kicsit beteg lenni.De akkor legalább nem csalt meg,ennek meg rohadtul örülök,mert komolyan,mindennél jobban  szeretem és amit álmodtam az meg borzasztó volt,nem éreztem még ilyet...és nem is akarok.
 -Deee...Hazz beszélni akar veled...komolynak tűnt de még is kissé megtörtnek.Nem tudom miről,de szerintem jobb ha minél előbb elintézitek...az mondta hogy a tegnapi nappal kapcsolatos...-mondta és a hátára feküdt.Remek,épp arról álmodozok hogy milyen rohadt jó hogy ez meg se történt erre bamm...kösz...köszönöm.
 -Rendben...-mondtam,eszem ágába nem volt vele találkozni...ma nem volt semmilyen dolgunk se így én egész nap a szobába feküdtem tv-t néztem illetve a tiwtteremen szórakoztam.Csak estefelé mentem ki a folyosóra mert már kicsit úgy éreztem hogy nagyon nem jó itt...kint megálltam és a falnak dőltem,sötét volt.A fiúk ha jól tudom lent ebédeltek,valaki elkapta a kezem és berántott a szobába.Furán néztem fel,a sötétben csak a két szemét láttam kirajzolódva,nyúltam volna a kapcsolóért de elkapta a kezem.
 -Louis...-szólalt meg azon a rekedtes hangján.
 -Engedj el.-mondtam és próbáltam ellökni magamtól,nem engedett sőt...csak erősebben fogott,de nem úgy hogy fájjon.
 -Megcsaltál!!!Engedj el!!-mondtam és próbáltam kiszabadulni,és éreztem hogy megint kicsit előtörnek a könnyeim....ilyen helyzetekben nem vagyok képes erős maradni...nagyon nem.
 -Louis...hallgass meg,nem csaltalak meg.Itt se voltam akkor végigsimított a karomon majd megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjaink majd,felkapcsolta a villanyt.
 -Én...én ezt nem tudom elhinni.-néztem el.De ő a szemeivel kereste a tekintetem.

Harry

Kicsit fájt hogy nem bízik meg ennyire bennem,de megértem.Sok dolog történt.
 -Kérlek Louis,tényleg nem történt semmi se.Higyj nekem.Nehéz,ennyire nem vagyok görény.Nem tudnálak megcsalni...soha.Érted?SOHA.-mondtam és a szemeibe néztem,ő is az enyémbe,majd bólintott egy aprót.Hihetetlen hogy amennyire vicces és nyílt néha annyira magába tud zárkózni és félénk lesz...senki se nézné ki belőle.Szerintem ezt az énét csak mi ismerjük a fiúkkal.
 -Szeretlek...és nem tennék veled ilyet...-mondtam és megcsókoltam,örültem hogy nem ellenkezett,elengedtem a kezeit majd megfogtam a derekát és elhúztam a faltól,pontosan az ágy felé hátráltam  vele majd mikor odaértünk ledöntöttem rá és a szemeibe néztem.
 -Harry...-nézett rám.
 -Nem...nincs Harry.Tudom amit mondani akarsz Louis...nem kell aggódnod...nem csinálok semmit se.-mondtam,láttam hogy halványan elmosolyodik.
 -Köszönöm.-mondja és a hátamat simogatja,a nyakához döntöttem a fejem és a nyakát puszilgattam,majd kicsit megharaptam,jó volt hallani ahogy meglepődök és kicsit gyorsabban kezdi el venni a levegőt,de csak elmosolyodtam majd a fejemet egy vonalba emeltem az övével,és megint megcsókoltam,lekönyököltem a feje mellé és a hajával szórakoztam a csók közben,bele is mosolygott de viszonozta és továbbra is a hátamat simogatta.