28.rész

28.rész

Harry én...

Harry

A gondolataimban elveszve nézelődtem ki az ablakon,amikor Lou ült ki a teraszra takaróval és bögrével,a te gőzölgött a hidegben,nem vett észre,mereven nézte a teát.Olyan fura volt...beleivott a teába a haja a szemébe  lógott eltakarva az homlokát és a szemeit,a takarót jobban magára húzta amivel a száját takarta el.Nem értem mit csinál ott kint,meg akar fagyni?Kicsit megtöröltem az ablakot mivel bepárásodott,a kezem koccant az üvegen amire Lou felnézett,az arca piros volt az ajkai kicsit lefelé görbültek,a szemei kicsit pirosak voltak,mikor felnézett a szemeimbe nézett,látszott rajta hogy meglepődött,így gyorsan elnézett...Itt valami nincs rendben,elsétáltam az ablaktól majd magam köré tekertem egy takarót és kimentem,mikor kimentem nagy szemekkel nézett rám,Lout nem sokszor láttam ennyire szomorúnak és kétségbeesettnek...Szerintem most volt az első ilyen alakalom...nem volt valami jó érzés.

-Loui...minden rendben?-kérdeztem és közelebb sétáltam hozzá majd leültem a székre,kicsit felszisszentem amikor leültem mivel hát a szék jéghideg volt,ezen elmosolyodott majd ivott a teából,a karja felé nyúltam,de elrántotta.Kissé furán néztem rá.

-Louis...ugye nem vagdosod magad?!-néztem rá komolyan,csak megrázta a fejét.

-Kérlek mond el mi a bajod Louis...nekem ezt nagyon rossz látni....-mondtam,megtörölte a szemét majd kicsit oldalra döntött fejjel rám nézett.

-Semmi...csak...-mondta de közbeszóltam.

-Igen persze...olyan teázós teraszra kiülős idő van...na hazudjál jobbat csak ne nekem...mondjad!-néztem rá.

-De tényleg semmi...-mondta és hamis mosolyt húzott a szájára.

-Louis Tomlinson!!!-álltam fel de olyan hévvel hogy a szék is felborult mögöttem.

-Fejezd be!Látom hogy van veled valami!Nem így mosolyogsz!Nem így szoktál viselkedni,rossz hogy nem mondod el mivel engem érdekel...tudni akarom a problémáid és azon vagyok hogy segítsek!Nem bírom nézni azt hogy ennyire magad alatt vagy!Nekem baromi rossz érzés...egyszerűen nyomaszt,nem bírom azt ha bedepizel...főleg ennyire!!!!Képtelen vagyok felfogni hogy miért vagy ilyen...ha miattam sajnálom...nem akartam azt csinálni...csak...nagyon akartalak...és nem akarom hogy ez a barátságunk rovására menjen...-mondtam...Komolyan kimondtam hogy akartam?!Barom!Barom!Barom!!Lattam a döbbenetet az arcán,az ajkamba haraptam.

Louis

Nem akartam magam erősen kifejezni...de nem túlzottan jött össze a finomság...

-Harry...kb másfél hete szakítottam a barátnőmmel akivel 2 éve jártunk...utána az egyik legjobb barátom lefektetett...Annyira jó hangulatomnak kéne lenni?Komolyan...annyira ki kéne csattannom a boldogságtól?Mosolyognom kéne...nevetnem...röhögnöm és hasonlók?Nem Harry az hogy szakítottunk Elel...fáj...sőt...nagyon fáj.Tudod ő volt akibe kapaszkodhattam...akit szerettem...aki nagyon közel állt hozzám...-mondtam,de nem ez volt a fő problémám,talán túl rezzenéstelen arccal mondtam...észre is vette

-Lou...akkor mosd mond el az igazat-tette a kezeit a vállamra,elnéztem és kicsit biztos elpirultam.Nem tudtam mit és hogy mondjam neki...

-Louis!-rázott meg a vállamnál fogva.

-Harry én...-mondtam és túl nagy lendülettel kezdtem bele...Harry érdeklődve nézett rám.