16.rész

16.rész
Köszönöm Harry...

Zayn

Mikor a Starbucksba mentünk Niallel két lánnyal találkoztunk,eléggé izgatottnak tűntek.Meg kissé talán szomorúak is  voltak,mellénk álltak és kértek aláírást és képet.Persze odaálltunk melléjük és alá is írtuk amit kértek,az egyik lány utána felénk fordult

-Zayn...Louinak és Harrynek mi a baja?-kérdezte,Niallre néztem.

-Bonyolult.-mondta Niall.

-De még is mi?-erőlködött a másik.

-Mindketten nehéz helyzetben vannak...legyen elég ennyi.-mondtam.

-De miért?Olyan furán viselkednek egymással...eddig...ahj...annyira rossz látni hogy ennyire a másik ellen vannak...a koncerten is!Harry mintha félne Loutól,vagy nem tudom...de nagyon rossz ezt látni...Larry annyira szomorú véget ér így.-mondta...Áhh...Larry shipperek.

-Figyeljetek...Harry nem rég szakított Taylorral és mialatt jártak eléggé összevesztek Louval...csak ennyi...majd kibékülnek.-mondta Niall,rám nézett a szemeiben láttam hogy:"Ugye Zayn kibékülnek?" kérdést,Niall visszanézett a lányokra,akik kicsit megnyugodtak.Mi meg gyorsan elindultunk kifelé beszálltunk a kocsiba és Niall hazavezetett.

Louis

Magamban rágódtam mindenen,nem tudtam mit csinálni,lementem teát csinálni.Harry lent álldogált...ő is annyira levertnek tűnt,amint megláttam valamiért El jutott az eszembe elindultam gyors léptekkel felfelé,szégyen vagy nem kicsit tényleg megkönnyeztem,mikor felértem bementem a szobába és becsaptam magam mögött,leültem az ágyra a térdemre könyököltem és az arcom a kezeimbe temettem,akaratom ellenére tényleg elsírtam magam...nem tudtam hogy most mit csinálja...a fiúkon kívül El volt az egyetlen biztos pont az életemben,ő mindig ott volt nekem...a fiúk kezdenek lassan megutálni...vagy nem tudom,El meg nincs...Mit fogok én csinálni...Nagyban gondolkodtam amikor nyílt az ajtó,a kintről jövő világosság kissé elvakított csak akkor láttam hogy Harry jött be amikor a szemeim hozzászoktak a fényhez.
-Kérlek..-néztem rá erőtlenül,nem akartam hogy ide jöjjön...szerettem volna vele kibékülni de biztos voltam benne hogy utál.
-Mi a baj?-kérdezte aggódó arccal amikor mellém sétált és leült mellém
-Semmi...-mondtam és a felém nyújtott kezét ellöktem,lehajtottam a fejem.
-Lou...mond el mi a baj...-mondta kicsit erősebben.
-Szakítottunk Elel...-mondtam halkan és oldalra fordítottam a fejem,amikor ezt kimondta Harry két erős karja fonódott körém és magához húzott,vett egy nagy levegőt,ahogy kifújta a levegőt,az gyengéden simogatta a nyakam.Harry közben a vállam simogatta,én nagyon ledöbbentem...nem gondoltam volna hogy így reagál rá.

Harry

Amikor kimondta bármennyire is rossz dolog hihetetlenül boldog lettem...Loui innentől kezdve szabad...Egyre többször uralkodott el rajta az a felismerés hogy én...tényleg beleestem Louba...a földet nézte,magam felé fordítottam,felemeltem a fejét és megtöröltem a szemeit.
-Minden rendben lesz Lou...figyeld meg.-mosolyodtam el halványan,egy apró mosoly az ő arcán is megjelent,pár apró hajtincset kihúztam az arcából és a szemeit néztem,magamhoz húztam és a hátát simogattam,hallottam ahogy szakadozottan veszi a levegőt,a fejem az övére hajtottam,annyira jó érzés volt hogy átölelhettem és nem lökött el.Szorosan öleltem magamhoz,ő is átölelt,kicsit hátrébb hajolt.
-Köszönöm Harry.-mondta és rám nézett....mosolygott...jó volt látni és örültem hogy kettőnk között minden újra rendben.Elfojtottam az indulataim pedig...tudtam volna most mit csinálni.