14.rész

14.rész

Hova fajulnak a dolgok?

Louis

Az egész napomra rátette a bélyeget a reggelem,mikor elindultam lefelé,Harry kicsit előttem indult lefelé,a szemei karikásak voltak kissé talán pirosak,a nyaka kissé piros.Mondani akartam valamit de nem tudtam...nem tudtam hogy elmondani amit most gondolok.Lementünk.A fiúk amikor leértünk mosolyogtak de amint végignéztek rajtuk már kevésbé,Harry elterült a kanapén.Csináltam egy kávét és a pultra könyököltem,a kávét néztem és gondolkodtam.

-Lou...-tette a vállamra a kezét Zayn,felé néztem.

-Mi történt veletek?-kérdezte.

-Velünk?Hogy érted hogy velünk?-kérdezted.

-Nézz magadra...egy mosoly nincs az arcodon...2 kerek napja...-mondta.

-De...-mondtam.

-Nekem nem tudsz hazudni...az nem mosoly amit te tegnap előadtál...nekem nem tudod beadni hogy boldog vagy...túl hosszú ideje ismerlek...de okéé rendben...Akkor mi van Harryvel?Ő se ilyen...le se lehet titeket vakarni egymásról most meg örültök ha nem kell egy légtérben lennetek.Mindenki kétségbe van esve miattatok...te nem láttad de Harry sírt a tegnapi koncerten.Hihetetlenül rossz látni ahogy marjátok egymást.Te is adod vissza amit Harry ad...de nem kéne.Ő még gyerek gondolkozz már Lou...nagynak hiszi magát de nem az...te is tudod hogy nem képes felnőtt fejjel gondolkodni,mindig minden kis problémájával hozzád fordult,most meg...még ha bele is halna a dologban akkor se menne hozzád...-mondta,Zayn szavai komolyak voltak...de igaza volt.Mindig tud mindenről és figyel...végighallgatja a másikat,és nem lehet belekötni a mondandójába mert az úgy van...Az ajkamba haraptam,egy beszélgetésünk után minden átértékelődik bennem...

-És most mit kéne csinálnom?Komolyan mit?-kérdeztem.

-Beszélni vele...mert te se akarod...ezt a...nem őt most így nem tudom Harrynek mondani.-mutatott a félholt,kedvetlen Harryre,vettem egy nagy levegőt.

-Rendben majd beszélek vele...-mondtam,Zayn bólintott egyet,de láttam a szemeiben hogy azért kételkedik bennem...az ajkaimba haraptam.Kiment a konyhából,kifújtam a levegőt és Harryt néztem ahogy erőtlenül kapcsolgatja Tvt.

Harry

Mindenki engem figyelt mintha az elmegyógyintézetből szöktem volna,az ajkaimba haraptam és a Tv-t néztem,tényleg nem jó ötlet lejönni a kezemen lévő pulcsit folyamatosan próbáltam minél jobban lehúzni,tegnap olyan voltam mint egy szerelmi bánatban esett lány...nem voltam még ilyen...és nem is akartam még egyszer ilyen hibába esni...de akkor olyan jól esett.

-Mi van Harry?-kérdezte Liam és a kezem felé nyúlt,elhúztam onnan és a másik oldalra ültem,jelezve hogy ne nyúlkáljon felém.A Tv-ben valami természetfilm ment,mereven bámultam és gondolkodtam.Nem néztem senkire se,csendben voltam.Nem tudtam volna mit mondani...mert abból biztos csak kérdezgetni kezdtek volna,amit nem akartam,tökéletes voltam én ott egyedül a gondolataimmal.