2.rész

2.rész:

Az élet néha így néha úgy hozza...

Harry

Amint odaértem kiszálltam a kocsiból és bementem,Taylor ott ült és mosolygott,az a mosolyt megbabonázott kértem magamnak egy kávét majd leültem.

-Szia-lehelt lágy csókot ajkaimra amikor leültem mellé,átöleltem és a vállát simogattam.

-miért kellet ennyire gyorsan idejönnöm?-kérdeztem mosolyogva.

-Csak hiányoztál.-dobta át a haját a válla fölött és rám nézett.

-Szeretlek...-suttogta halkan füleimbe amire elmosolyodtam mindig kicsit fel tudott dobni.

Louis

Hajnali 2 órakor hatalmas ajtócsapára ébredtem,felálltam és megigazítottam magamon az alsógatyám majd csoszogva mentem kifelé,fáradt voltam az egész szürkeségben úszott,ideges cipő levétel majd kabát levétel és ledobás a kanapéra...kulcs koppan az üveg asztalon...ez Harry,kimentem elé.

-Harry...tudod hány óra?-töröltem meg a szemem.

-Igen...-mondta dühösen puffogva mint egy óvódás.

-Miért most jöttél haza?-kérdeztem.

-Nem vagy az anyám!Nem tartozok magyarázattal!!!-válaszolt még mindig idegből.

-Harry...egy egyszerű kérdés volt...-feleltem higgadtam.

-Mi közöd van ahhoz hogy hol vagyok?-kérdezte,felkapcsoltam a villanyt de abban a pillanatban a másik kapcsolóval lekapcsolta ami hozzá közelebb volt,az arca kicsit piros volt,ez három dolgot jelentett sírt,kicsípte az arcát a hideg vagy az észhez térítő vagy is...egy pofon Taylortól...ami nem tudom miért csinálta volna bár lehet hogy Harry nem vett meg neki valamit vagy nem ugrott a szavára ezért elcsattanhatott egyet...én hülye.

-Harry mi történt?-kérdeztem.

-Futottam egy kicsit.-mondta majd elindult felfelé.

-Harry...komolyan.-néztem rá miközben elhaladt mellettem.

-Nem Louis nem komolyan,és ha nem baj anya elmegyek fel aludni...köszönöm.-lépett arrébb mivel meg akartam fogni a karját majd felment a szobájába,hitetlenkedve megráztam a fejem és bementem a konyhába és csináltam magamnak egy kávét,hosszú nap elé nézek....

-Hazajött?-kérdezte álmosan Niall.

-Igen haza...-sóhajtottam.

-Megnézem.-mondta Niall és elindult felfelé.

Niall

Harry nem sok dolgot osztott meg velünk és mindig bepróbálkoztam.

-Hééé Harry...-nyitottam be amire egy párna eltalált...komolyan mint egy hisztiző 6 éves...

-Elég legyen...tényleg..mond el mi bánt...mi csak segíteni akarunk.-mondtam őszintén.

-Nem engem mindenki utál...-morogta alig hallhatóan.

-Ne legyél hülye...-mondtam és közelebb mentem.

-De Niall...-mondta.

-Ugyan Harry...itt vagyunk mi és több millió rajongó aki szeret téged.-mondta,felém dobta a telefonját amit elkaptam."Gratulálok Harry elcseszted a szilveszterünket" "Rohadt ügyes vagy!Miért kellet?" "Miért csináltad!Utállak titeket!" "Pont Taylor az a ribi?Komolyan Harry süllyedhettél volna mélyebbre?" oké...ez azért tényleg durva volt.

-Harry ők nem igazi rajongók...-mondta.

-De Niall rajongók...engem érdekel a véleményük és ez rosszul esett...senki se bízik meg bennem...és mindenki úgy kezel mint egy gyereket...-mondta,ez Harry komoly volt,fáradt és elege volt.

-Niall...kérlek egyedül hagynál?-kérdezte,bólintottam leraktam a telefontját majd kimentem,ezt még nekem is meg kellett emésztenem.