10.rész

10.rész

Kétségek...

Louis

Miután Harry kiment értetlenül néztem utána.Nem értettem most mi a baja.Felálltam de ahogy ki akartam menni Niallbe és Zaynbe ütköztem.

-Louis mit mondtál neki?-kérdezte Zayn.

-Én?Kinek?Mi?Most mi van?-értetlenkedtem.

-Igen te!Harrynek!-mondta Niall.

-Semmit!-mondtam hihetetlenül.

-Ne hazudj akkor nem lenne ilyen!-mondta Zayn.

-Mégis milyen?-kérdeztem.

-Elment Louis fogta magát és elment.Nem szólt senkihez és kérdéses hogy az ajtó megmarad a tokjában!-mondta.Furán néztem rá.Ez olyan nagy dolog hogy elment?!19!Csak tud vigyázni magára.

-Látom Louis nem esik le miért aggódunk...Harry 19 éves.Nemrég szakított Taylorral akiért bármi megtett volna...te mondtál neki valamit amin annyira felkapta a vizet hogy elment és a franc se tudja hova!-mondta Niall.Igen így kicsit rosszabbul hangzott.

-Most nekem mit kéne csinálnom?-néztem rájuk,nem tudtam hogy ez most miért is csak az én problémám.

-1:Louis csak te tudsz vele beszélni!2:És arra lennénk kíváncsiak hogy mit mondtál szerencsétlen Hazzának!-mondta Zayn.

-Nem mondtam neki semmit se!Csak mivel mellette ébredtem megkérdeztem hogy még is mit csináltunk azt este!Ő mondta hogy semmit nem hittem el...láttam azt a perverz vigyort az arcán!Utána kérdezte hogyha csináltunk volna valamit is akkor azzal mi lett volna a bajom...erre mondtam hogy nekem barátnőm van!-mondtam és megremegtek az ajkaim...Basszus én hülye...

-Te hülye...már bocs Lou.Ezzel rohadtul betettél neki!-mondta Niall majd a fejét a falba verte.

-Én..én...most megyek...-mondtam mivel eszembe jutott hogy ma dolgom van Elel.

-Hova Louis?Még is hova?-kérdezte hitetlenkedve Liam aki menet közben megérkezett.

-El...Elhez....-mondtam halkan,nagyon nem voltam "büszke" magamra emiatt.

-Jó menj..feladom!-mondta Zayn majd legyintett egyet és mind a hárman elmentek a szobájukba.Én felöltöztem majd lementem,felnéztem az emeltre és vettem egy nagy levegőt megráztam a fejem majd elvettem a kocsikulcsot és kimentem a kocsihoz,beültem.Elel a plázába találkoztunk,kicsit levert voltam.

-Szia Lou.-ölelt át és megpuszilt,én ezt egy csókkal viszonoztam.Nem volt annyira jó...biztos velem van a baj...

-Na hova megyünk?-varázsoltam az arcomra valami mosoly félét,elmondta hogy hova szeretne menni...Starbucks...bementünk.El nevét már megint elrontották a poharunkon.A pincér lány alig merte kihozni a kávénkat.

-Figyelj Lou...látom hogy van valami...és az a valami Harry...-kezdett bele,szólni akartam de csak rám nézett és megrázta a fejét.

-Menj,menj vissza beszélj vele és ha rendezted a dolgokat hívj fel...mert most látom hogy felkavart néhány dolog...-mondta majd megpuszilta az arcom elvette a kávéját és felállt,elkaptam a kezét.

-Köszönöm El...-néztem rá hálásan,bólintott egyet majd elment én kifizettem a kávékat majd én is elindultam kifelé,megálltam a kocsi mellett és hívtam Harryt

-Vedd fel!Vedd fel te hülye!!!-mondtam és közben drukkoltam hogy felvegye,kétszer hívtam,de nem vette fel,majd harmadszorra sikerült.

-Igen?-szólt bele,a hangja gyenge volt.

-Louis...?-kérdezte.

-Igen...Hol vagy?-kérdeztem rögtön.

-Nem a te dolgod.-mondta.

-De!Harry az enyém.Hol vagy mond meg!-mondtam már kicsit határozottabban.

-Nem nem a te dolgod hanem az enyém!Nem mondom meg,beszélj a barátnőddel és engem hagyj békén,elegem van belőled!Érted ELEGEM!-mondta és kinyomta a telefont,a kocsinak dőltem majd lassan lecsúsztam a földre...teljesen megsemmisültem....

Harry

Nagyon berágtam Loura...magam se tudom miért,de jobb volt elmenekülni a dolog elől mint szembe nézni vele,kikapcsoltam a telefonom majd vettem egy nagy levegőt.Hogy miért nem mentem vissza?Nem tudom.Nem akartam,nem akartam szembenézni Louval és a tényekkel.Van barátnője?!És nekem is volt,sőt...bármikor lehetne...De megvolt az eredménye!Elegem van minden játszom az agyam,vedd meg ezt meg azt,de jól nézel ki Harry,fhhuuuuu de szeretlek...nőből!Elegem!Mindenkinek csak azért kellek mert híres vagyok,mert kisfiús a kinézetem és mert tudok szeretni,amit kihasználnak!Nekem is vannak érzéseim de azzal sohase törődnek....

-Harry kincsem bent vagy?-nyitott be Anya,felnéztem és elmosolyodtam.Inkább erőltettem magamra mosolyt mint hogy faggasson.

-Minden rendben?Nem jössz le enni?-kérdezte.

-Igen...és nem most nem...lassan indulok vissza.-mondtam,természetesen semmi tervem nem volt visszamenni.Úgy is ma mennem kellett egy lány szülinapjára...jó lesz egy kis felejtőnek.Anya csak bólintott majd odajött átölelt és lassan kiment.Miért érzem úgy hogy néha ő az aki szereti Dustyn kívül?Aki éppen most ugrott az ölembe.