57.rész
Mi ez a mosoly?
Louis
Egész nap azon gondolkodtam hogy jó ötlet-e most kimenni de végül rávettem magam hogy bármi legyen kimegyek,éppen pakoltam össze a szobámba,majd átöltöztem egy fürdőgatyába vittem magammal egy törölközőt majd elindultam lefelé kb 10 óra volt,leültem kint a medence szélére és belelógattam a lábam a vízbe a felhőket néztem amik nem voltak csak a csillagok...hátul megtámaszkodtam a kezemen,kirázott a hideg és kicsit kirázott a hideg,nem volt annyira de jó idő,egy cseppet fújt a szél de nem volt vészes...ennyit kibírok,a percek csak úgy teltek...pedig megírta még 5 óra körül hogy 10-kor legyek kint..hát mindegy lehet hogy dolga van...negyed van...még tudok várni.Nem fontos.
-Szia Louis.-ült le mellé Richard a menedzsment egyik tagja.
-Hello...-köszöntem kissé furán.Mi ez a mosoly?
-Mit csinálsz itt kint?-ült le mellém.
-Nézelődök...itt szépek a csillagok.-hazudtam csípőből.
-Értem...fura.-mondta mosolyogva...nem értettem azt a mosolyt,olyan fura volt.Nem szokása mosolyogni.
-És...te hogy hogy kint vagy?-kérdeztem és felé néztem.
-Kijöttem körbe nézni.-mondta.
-Értem....hát fura...és..nem tudok mit kérdezni.-nevettem el magam.
-Én se...el kéne kezdeni az új albumhoz a készülődést hogy Karácsonyra kész legyen...-mondta és olyan gondolkozó fejet vett fel.Felvontam a szemöldököm.
-Nem lenne sok ez így most mindennel együtt?-kérdeztem kissé furán mert,turné....album.Hát...szerintem sok lesz főleg hogy mindenki padlón van de ha ez kell a rajongóknak akkor megtesszük mert szeretjük őket.
-Na Louis?-legyezett előttem kissé furán.
-Én teljesen benne vagyok...-mosolyogtam majd bemásztam a vízbe és kicsit lementem a víz alá,már kicsit fáztam a víz meg meleg volt.
-Hány óra?-kérdeztem mikor feljöttem.
-Háromnegyed 11 múlt 3 perce.-mondta miközben az órájának a képernyőjére nézett,majd fel a magasba...én elfordultam és megint lementem és amikor feljöttem csak akkor láttam hogy valamit néz...de mit...arra fordultam és hunyorogva néztem,még szerintem a szívem is kihagyott abban a pillanatban,Harry lakosztályának a teraszán Beth könyökölt ott kint fehérneműben és kissé elégedett fejjel,nyílt az ajtó de azt már nem tudtam végignézni ahogy Harry kimegy hozzá,elfordultam a medence széléhez mentem és kimásztam.
-Szerintem én most felmegyek...-mondtam és felkaptam a törölközőm és elindultam gyors léptekkel befelé,azt se tudom hogy most mi lesz...mi az hogy ő ott járkál...nem jön le...ki tudja mit csináltak...áhh...megőrülök...nagyon fájt és még azt se tudtam mi van...csak a felét,ahogy mentem felfelé,Harry jött le mellettem.
-Sajnálo...-mondta mosolyogva és már lépett volna hozzám hogy átöleljen de ellöktem.
-Ne érj hozzám te idióta.-mondtam és ránéztem majd tovább mentem.
-Héééé Louis!-futott utánam majd elkapta a kezem és visszahúzott.
-Nem értetted mit mondtam?Hagyj békén te barom.-mondtam és próbáltam kirántani a kezem a fogásból.
-Louis hall...-mondta de megint csak közbeszóltam.
-Nem hallgatlak meg nem érdekel,engedj el és menj vissza a kurvádhoz...-löktem megint arrébb nem sok szerencsével,majd beléptem a liftbe és még gyorsan előtte,a falnak dőltem és a hajamba túrtam hogy kiszedjem a szemeimbe lógó tincseket,kétségbeesetten néztem hogy a lift felmegy a 5. emeltre...mi a 9.-en lakunk...még 4 emelet...Kibírom a szobáig...felértem.Befutottam a szobánkba és ott ahol voltam eldőltem...ami a kanapé volt és sírni kezdtem...sírni mert fájt...ki tudta hogy mi volt ott...ki tudja mit csináltak...háromnegyed órát vártam erre az idiótára...nem volt képes írni hogy ne várjak...mert éppen a csajával játszik az ágyban...és még a teraszra is kiengedi úgy...miért...? Hirtelen kopogtak.
-Louis engedj be...-szólalt meg az az ismerős mély és rekedtes hang....nem szóltam semmit se...nem nem vagyok bent..neki nem.
-Nem hallgatlak meg nem érdekel,engedj el és menj vissza a kurvádhoz...-löktem megint arrébb nem sok szerencsével,majd beléptem a liftbe és még gyorsan előtte,a falnak dőltem és a hajamba túrtam hogy kiszedjem a szemeimbe lógó tincseket,kétségbeesetten néztem hogy a lift felmegy a 5. emeltre...mi a 9.-en lakunk...még 4 emelet...Kibírom a szobáig...felértem.Befutottam a szobánkba és ott ahol voltam eldőltem...ami a kanapé volt és sírni kezdtem...sírni mert fájt...ki tudta hogy mi volt ott...ki tudja mit csináltak...háromnegyed órát vártam erre az idiótára...nem volt képes írni hogy ne várjak...mert éppen a csajával játszik az ágyban...és még a teraszra is kiengedi úgy...miért...? Hirtelen kopogtak.
-Louis engedj be...-szólalt meg az az ismerős mély és rekedtes hang....nem szóltam semmit se...nem nem vagyok bent..neki nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése