2014. március 24., hétfő

88.rész


88.rész
 lehet hogy félek...de mellette biztonságban érzem magam

Harry

Az egész nap nagyon tetszett és olyan hihetetlen volt minden,rég nem éreztem olyan jól magam mint ma,Lou és Emily a kanapén bealudtak én betakartam őket és csináltam magamnak egy kávét és leütlem a székre majd megtöröltem a szemeim,abban a két percben sokmindent átgondoltam és csak néztem magam elé,egyszerűen csak jöttek a gondolataim és nem tudtam melyikre válaszoljak csak úgy saját magamnak.Az egyetlen olyan gondolatom ami mindig visszatért az az votl hogy "Mit csinálnék nélküle?"  Nem tudom elképzelni mert nekem mindennél többet jelent,odanéztem ahogy alszanak és elmosolyodtam. Nem tudom mi lenne ha nem mellette kelnék fel..ha nem látnám a cuccait az enyéim mellett szétdobálva...Ha nem lögdösném őt kávécsinálásnál reggel..ha nem nyitnék rá a fürdőben miközben fogat most...vagy nem vágná hozzám a zoknim vagy az alsóm hogy:"tedd már be a szennyesbe Harry mert nem szemétdomb a szoba" és közben meg nevetne.Nem érezném magam teljesen embernek ezek nélkül.Szürkék lennének a hétköznapjaim...de ami a legjobban hiányozna..a nevetése és a mosolya...hogy olyan könnyen besértődik mindenen...de utána megbocsájt...és ah...megmagyarázhatatlan ez az érzés,vagy ha rossz kedve van mindennel azon vagyok hogy jobb kedve derítsem,elnéztem oldalra ki az ablakon,és halk lépteket hallottam...nagyon halk volt,mikor mögém ért nem fordultam meg hanem vártam,mikor nem történt se megfordultam,de meglepődtem mert nem Lou volt hanem Emily és mikor rám nézett sírni kezdett már akkor is könnyesek voltak a szemei de amikor ránéztem sírni kezdett,nem értettem mi van,leguggoltam elé.
  -Emily mi a baj?-kérdeztem és megsimogattam.
 -At...At..-mondta de nagyon dadogott a sírástól.
 -Nyugodj meg egy kicsit.-mondtam halkan.
 -L...Louis..b..bácsi..nem akar felkelni.-mondta halkan,ezt nem értettem.
 -L..ök..dös..tem..de...ny..nyem..k..kel fel.-kezdett sírni még jobban,én felálltam és rögtön Louhoz mentem.
-Lou...-böktem meg,de nem reagált és kezdtem nagyon bepánikolni,a homloka vizes volt és az egész feje eléggé fehér és a szemei is karikásak voltak. Mi a fene történt itt 1 óra alatt??
 -Emily..hozd kérlek a telefonom!!!-mondtam és a konyha felé néztem,Emily gyorsan futva jött a telefonnal én meg hívtam rögtön a mentőket elmondtam mivel és hol vagyunk és letettem majd a Paul is felhívtam,a mentők addigra kiértek és elvitték Lout én meg idegesen beszálltam a kocsiba Emily hátra és elindultam a kórház felé.
  -Nem érted meg hogy nem tudom?Csak szarul lett ennyi!!-mondtam idegesen a telefonnal és kicsit megemeltem a hangom.
 -Ne érdekeljen mit keresett nálam...-mondtam.
 -Fogd már fel hogy nem ez a lényeg.-nyomtam ki a telefont majd ledobtam magam mellé a telefont és a pirosnál megálltam és a fejem a kormánynak döntöttem amivel kicsit megnyomtam a dudát de leszartam.
 -Harry...b..bácsi.-mondta Emily.
 -Fogd be!-kiabáltam hátra idegesen,és megmarkoltam a kormányt,nagyon aggódtam miatta és nem nagyon tudtam kordában tartani az idegességem,mikor dudáltam mögülem lassan megindultam és mikor odaértünk kiszálltam,és becsaptam az ajtót,Emily is kiszállt de csak akkor láttam hogy megint sír.
 -Édesem...ugye..nem miattam?-kérdeztem halkan és nagyon rossz volt látni ahogy a kicsi arcáról a könnyeit törölgeti,nem szólt semmit se.
 -Nagyon sajnálom...-sétáltam lassan hozzá,és felé nyújtottam a kezem.
 -Kérlek..ne figyelj rám ilyenkor...Nagyon aggódom Louisért...és..tényleg nagyon sajnálom...-mondtam halkan.

Emily

Felnéztem Harry bácsira és láttam hogy nagyon nehezen jönnek ki belőle a szavak és néha az ajkába harap és a kelletnél többet pislog,lassan ellöktem a kezét,amire láttam hogy a szemei nagya nyílnak,de lassan léptem felé még kettőt és átöleltem.
 -Én..szeretlek Harry bácsi.-mondtam halkan amire lassan felvett és magához ölelt,és én is átöleltem már ahogy persze tudtam.
 -Me..menjünk be..Louis..bácsihoz.-mondtam Harrynek aki kivette a telefonját a kocsiból majd gyorsan elindult befelé.Sötét volt és hideg,az egész kórház parkolója majdnem teljesen üres volt,az egészet csak a lámpák világítottak meg.Olyan ijesztő volt,ha Harry bácsi nem lett volna ennyire mérges..vagy nem tudom milyen...elmondtam volna neki hogy nagyon félek...de nem akartam ezzel is az agyára menni..vagy leterhelni...meg..biztos megmondtam volna nek hogy lehet hogy félek...de mellette biztonságban érzem magam

7 megjegyzés:

  1. URISTEN!!
    MIIII???
    MITORTEEEEEENT???? LOU!!! MIVAN?!
    NEMERTEKSEMMMMIIIIIIT!!!!!!!!! DX

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett. Gyorsan hozd a kövit,mielőtt megőrülök...

    VálaszTörlés
  3. mikor lesz kövi rész.?????????????? :)

    VálaszTörlés
  4. szünet van te lááány ne csináld már esz. xd :D hozzad azokat a részeket.!! :D

    VálaszTörlés