68.rész

Előre is elnézést kérek a csúnya/trágár szavak használatáért :D Ez ilyen lett xd és kijött belőlem remélem azért olvasható lesz :D 

És elkészült a blog...:)

http://holdmyhandandneverletgoo.blogspot.hu/

68.rész

A szakadék két oldalán

Louis

A kétségbeesésem tetőfokán henteregtem és haldokoltam az ágy közepén azt se tudtam hova kapjak az aggodalomtól a félelemtől és persze a dühtől. Az ember egy valakibe szerelmes...elfogadják...élnek boldogan. Persze az én nyomorult telibe baszott életemben nem. Nem rohadtul kell szenvednem és nem szerethetem azt akit akarok és mindenki az én döntésem bírálja. Nem vehetek úgy levegőt hogy valaki nem vizsgálná meg hogy elég gyorsan szívtam-e be és megtelt-e teljesen a tüdőm...végem van egyszerűen elegem van ebből. Nem szoktam ilyen lenni de most kurvára felhúztak ezzel, és elegem van. A telefon a zsebemben rezegni kezdett majd pittyegett kettőt. Üzenet.

 -Ezt a szar is mindjárt falhoz baszom.-mondtam és kivettem a zsebemből...

Ismeretlen számról jött: Szóltam Tomlinson... 

Szerintem a vérnyomásom 250-re ugrott és ahh...nem tudom kifejezni magam. Ölni tudnék. Átöltöztem majd visszamentem a fiúkhoz hátha ott van. A fél órás út alatt azt hittem kiugrik a szívem a helyéről. Nem tudtam koncentrálni,berontottam a közös hotel szobánkban.

 -Louis...-ölelt át Niall.

 -Tudok róla...-mondta halkan nekem. Szorosabban átöleltem. 

 -Sajnálom...nem kellett volna hogy elengedjelek titeket...-mondta és szorosabban átölelt.

 -Ne hibáztasd magad...-mondtam halkan és a hátát simogattam.

 -De...Harry...nincs itt?-kérdeztem halkan.

 -Sajnálom...nincs...-rázta meg a fejét. 

 -Niall...elmehetek a másik szobába egy kicsit?-kérdeztem mert éreztem hogy nekem itt most végem...elengedett én meg átmentem a másik szobába,eldőltem az ágyon magamra húztam a takarót és mereven bámultam az órát majd becsuktam a szemeim aludni akartam de csak forgolódás lett belőle...vártam azt a pillanatot hogy felkeljek...hogy valaki azt mondja hogy most csak álmodok és mellette keljek fel....vagy azt hogy bejöjjön azon a nyomorult ajtón majd lefeküdjön ide mellém és átöleljen...mindegy melyik...csak legyen valami...az egyik. 

[Sorry Louról nem találtam ilyen gif.-et :D]

Harry

A kocsiban ültem Richard vezetett. Az ablakon kifelé néztem...Los Angelesbe kellett utaznom. Egyedül a fiúk nélkül. Érdekes volt a helyzet. De volt egy ötletem. Richard kirakott a reptéren elvettem a cuccaim és felszálltam a magángépre, ami mindig zajos szokott lenni a fiúktól...az most csendes és üres. Ami borzasztó érzés volt. Miért kell egyedül oda mennem? Elegem van mindenből..

 -Hozhatok valamit?-kérdezte a pincérnő vagy légiutas-kísérő kinek hogy tetszik.

 -Nem köszönöm...-mondtam.

 -Mi a baj szépfiú...-ült le mellém. Felhúzott szemöldökkel néztem rá...tudtam hogy benne van a dologban.

 -Hogy mondja?-kérdeztem. 

 -Segíthetnék rajtad...-mondta és még csak jobban tette magát. 

 -Kétlem hogy ide tudja azt hozni aki nekem most mindennél jobban kell...-mondtam majd felálltam és elmentem onnan,átültem egy másik helyre és a fejemből néztem kifelé. A felhőket néztem. Rengeteg dolog az eszembe jutott. Új telefont kaptam amit lehallgattak...tudom Lou számát fejből csak nem akarom hogy hallják mit beszélünk. Akartam üzenni neki de ez jelen pillanatban lehetetlen volt. Zenét kezdtem hallgatni. Erős késztetésem volt hogy halljam a hangját. Ezért megkerestem a Look After Yout és hallgatni kezdtem...folyamatosan csak két soron járt az agyam Én majd vigyázok rád

És én majd vigyázok rád... Csak kár hogy ezt most nem tudja megtenni. Az ajkamba haraptam és hátradöntöttem a fejem. Ez még nekem is sok volt. Rengeteg dolog kavargott a fejembe... Megtámasztottam a kezem a karfán majd megfogtam a fejem de még mindig csukva voltak a szemeim...reménykedtem benne hátha történik valami...vagy az hogy felébredek vagy hogy ez a gép lezuhan...és mindenki túléli... rajtam kívül...