fontos:)

A kovetkezo resz hamarosan varhato (1-2 nap) sajnalom hoznam elobb is...csak nincs gepem:/ kezdodik a suli meg ilyenek:)
Koszonom hogy meg mindig ennyien nyomon kovetitek hogy mi tortenik,nagyon jo erzes:D
Soha nem gondoltam volna hogy ennyire sikeres lesz:D hihetetlen

Elnezest az ekezetert de telefonrol irok titokban es sietni probalok:D

Na jo nem huzom tovabb! Sziasztok:D

91.rész

Sajnálom hogy 23 nap múlva jött ez a következő rész nem tudtam igazán hogy írjam le amit akarok:) vagy hogyan is adjam elő ami lesz...vagy épp mi nem lesz. Köszön mindenkinek aki olvassa nagyon jó érzés:)

(az is nagyon közre játszott hogy nem igazán volt elég szomorú/borús hangulatom ehhez a részhez :D)

91.rész

Hope...

Második..vagy harmadik napja vagyunk bent...ezek a napok annyira összefolynak nem értem miért nem mondanak semmit se...vagy miért nem akarnak,ezen kezdtem felhúzni magam,egy fiatalabb max 29 éves férfi jött ki a szobából,rögtön el is kaptam.

 -Uram...elnézést ezeket el kell vinnem.-mondta.

 -Kérem mondja meg mi baja...-mondtam szinte könyörögtem,láttam hogy megsajnál. 

 -Sajnálom de köt az orvosi titoktartás...-mondja.

 -De..mi..én a barátja vagyok.-mondtam ezzel teljesen összezavart.

 -Sajnálom...de megkért hogy ne mondjunk semmit...-mondta,nagy szemekkel néztem az orvosra,elengedtem és a falnak dőlve néztem magam elé.

 

Kimentem a kórház ajtaján és kint elmentem oldalra,a falnak dőlve gondolkodtam hogy miért nem mondta el...ez nagyon rosszul esett..nagyon szíven ütött..ő se mondott semmit se...három napja nem tudok semmiről sem...nem mondja meg....nem mondják el...nem akartam visszamenni...Nagyon rossz érzés volt...lehet másnak ez semmiség,de engem ebben a pillanatban nagyon szívem ütött.Ha valaki megkérdezte volna miért akkor megfelelő választ nem tudtam volna. Nagyon rossz volt hogy eltitkolja előlem...és senki nem mond semmit se...csak hallgatok és várok hogy valaki mondjon valamit. 

 

Nem az fáj hogy nem mondta el...hanem hogy hazudni akar az állapotáról,hazudni akar valamiről amit tudnom kéne,mivel akkor történt amikor velem volt,mellettem történt,velem történt,amikor ott voltam mellette de mégsem...mindenről tudni szerettem volna...de igazából semmiről se tudtam.

Ezekenek a tudata gyötört a leginkább...

Louis

Ki akartam menni mivel ma még nem volt bent...de az orvosok azt mondták ne menjek sehova se,nem láttam Harryt amikor néha kinyílt az ajtó pedig ott szokott ülni pont az ajtóval szembe hogy amikor nyílik az ajtó belásson...nem tudta hogy látni szoktam...vettem egy nagy levegőt majd a telefonomért nyúltam és lassan felhívtam Harryt,először csak csörgött majd kisípolt,kezdtem nagyon megijedni hogy történt valami...újból megpróbáltam,de akkor hallottam hogy felveszi.

 -Harry merre vagy?-kérdeztem halkan.

 -Nem látlak...szeretném hogy itt legyél...-mondtam megtöröltem a szemeim. 

 -Hol vagy most?Hova mentél?-kérdeztem mivel nem érkezett válasz,a következő pillanatban a kezem leesett magam mellé.Kinyomott...csak néztem a telefont...10 másodperc villogott a képernyőn,könnyes szemekkel néztem a telefont,hátradöntöttem a fejem és a fehér plafonra néztem,ez nagyon rossz volt...borzasztóan rossz érzés,senki se volt a szobámba és már be is sötétedett.Tudni akartam hol van,nem mehetett messzire mert még fél órája láttam ott...lassan felültem és ami rám volt az leszedtem magamról,valamelyik sípolni kezdett de csak valamit nyomkodtam rajta így abbahagyta,mezítláb kikeltem

az ágyból,a padló hideg volt,lassan az ajtóhoz totyogtam majd kinyitottam az ajtót és kinéztem rajta,csend volt,kimentem rajta és az falat támasztva az egyik kezemmel lassan elindultam kifelé,mivel második emelten voltunk és a lift ilyenkor már nem járt ezért lassan lelépcsőztem és megálltam kint a legkülső ajtónál.

 -Harry...-mondtam halkan és kiléptem rajta,voltak páran akik kint ültek,ők is betegek voltak.

 -Harrryyy..-mondtam hangosabban.

 -Kit keres?-kérdezte egy idősebb nő tőlem,szintén beteg,kedves volt,látszott az arcán a segíteni akarás.

 -A...a..barátomat...elment..nem tudom hova...-mondtam halkan,kedvesen elmosolyodott majd kicsit elkomorodott mikor meghallotta hogy elment.

 -Hogy néz ki?-kérdezte,én meg megmutattam a telefonom a képet.

 -Kevesebb mint 1 órája ment el arra oldalra...azóta nem tudom..ha nincs ott akkor lehet visszament...vagy nem tudom...-mondta. 

 -Nagyon köszönöm...-mondtam és lassan kicsit dülöngélve elindultam arra,éreztem hogy ki van száradva a szám,a kórház oldalához értem. Harry ott ült a falnak dőlve és nézett maga elé.

 -Harry...-mondtam halkan,amire hirtelen felnézett,a szemei pirosak voltak,lehajtottam a fejem majd újra ránéztem,közelebb mentem.

 -Louis...-mondta és felállt.

Harry

 Mellé sétáltam és megálltam előtte.

 -Miért vagy itt?-kérdeztem.

 -Mert nem voltál ott...én meg megijedtem hogy történt veled valami...-mondta,a nyakán piros foltok jelentek meg.

 -Minden rendben?-kérdeztem halkan. 

 -Miért vagy itt?-kérdezte halkan és láttam hogy bekönnyeztek a szemei. 

 -Kérlek..ne sírj.-töröltem meg a szemeit de abban a pillanatban az egész teste megcsuklott és ha nem kapom el összeesik,felkaptam és körbenéztem.Egy nő jött oda

 -Mi történt..?-kérdezte.

 -Elájult nem tudom...-mondtam és nagyon ideges lettem.

 -Fektesd le oda.-mutatott a kőre és a nyakát néztem. 

 -Mi?Az hideg...-mondtam.

 -Pont azét gyerünk már!!-kiabált rám én oda fektettem,beszaladt a nő és egy pohár vízzel jött vissza és két jégkockáva.

-Ezt dörzsöld el a mellkasán.-adta nekem az egyiket a másikat meg a szájába tette,vízzel pedig leöntötte a nyakát a mellkasának a bal oldalát és a csukóját,láttam hogy lassan mozogni kezd a mellkasa.

 -Mi történt vele?-kérdeztem halkan és Louis arcát néztem.

 -Nem mondhatom el a beleegyezése nélkül.-mondta és láttam hogy Louis nyakán a vörös foltok eltűnnek. 

 -Kérem csak egy keveset áruljon el...én ezt nem bírom...senki nem mond semmit se.-néztem rá kétségbeesve,ez most nagyon megijesztett.

 -Itt kint hány fok van?-kérdezte.

 -39 körül..de hogy jön ez ide?-kérdeztem. 

-És a szobájában mennyi volt?-kérdezett megint.

-23-26 között.-mondtam.

-21 fok volt bent...-mondja.

-Igen és?-kérdeztem.

-Egy olyan betegsége van...hogyha felhevül a teste akkor leáll a szíve vagy nem működik a tüdeje rendesen. Ami bármilyen stressz helyzetben kijöhet illetve ha meleg helyen van...-mondta.

 -Igen és még?-kérdeztem.

 -Nem tesz jót neki ha sokáig van a melegben....ha süti a nap...ha túl nagy stressznek van kitéve vagy ha idegeskedik. Minden ami meleggel kapcsolatos veszélyes rá...a vörös foltok a nyakán is erre utaltak...-mondta.  Megértettem. 

 -Értem köszönöm hogy ezt elmondta...-néztem rá majd Louisra.

 -Most nem fog felébredni a szervezete ilyenkor próbálja visszaállítani magát.-mondta.

 -Értem...-bólogattam és megtöröltem a szemem.

 -Maga orvos?-kérdeztem.

 -Nem dehogy...-mosolyodott el.

 -Akkor honnan tudta?-kérdeztem.

 -Amikor jött ki én mondtam merre vagy...akkor még nem látszott de ahogy besétált oda hozzád már a járásán lehetett járni hogy van valami...meg az én unokahúgom is ezzel a betegséggel küzdött..-mondta és rámnézett.

 -Meghalt?-kérdeztem halkan.

 -Nem...meggyógyult...-mosolyodott el.

90.rész

90.rész

Megcsókolsz?

Harry

Nem aludtam nem voltam képes elaludni egyszerűen reméltem hátha felébred és csinál valamit,a fejem néha az ágyra tettem helyezkedtem forgolódtam,a nővér rá akart erőszakolni egy fotelt de inkább itt maradtam.
 -H..Harry.-szólalt meg hajnali 1 körül csak úgy hirtelen azt hittem csak álmodom de hallottam a lepedő gyűrődésének a hangját.
 -Igen?-kérdeztem halkan.
 -Alud..j..kérlek...m..menj haza..aludni...-mondta és a fejét lassan vissza is tette a párnára.
 -Nem akarlak itt hagyni és nem is foglak.-simogattam a karját amire csak kicsit elhúzta és a másik oldalra fordította a fejét,a műszereken láttam hogy a pulzusa megemelkedik,nagyon halkan átmentem a túloldalára,és láttam hogy a szemeit próbálja minél erősebben összezárni csak hogy az a pár könnycsepp ami a szemeibe már ott volt...ne gördüljön le az arcán,mikor az első elhagyta a szemét a kezeim közé vettem az arcát és lassan letöröltem.
 -Ne sírj...-mondtam halkan,amire megint csak becsukta a szemeit.
 -Kérlek nyisd ki...-mondtam halkan.
 -Ha nagyon szeretnéd...elmegyek...csak még egyszer nyisd ki...-mondtam halkan és kissé kétségbeesetten,lassan kinyitotta a szemeit én elengedtem az arcát majd lassan kiegyenesedtem.
 -Harry..nem akarom hogy elmenj...-mondta halkan kissé megrökönyödött hangon,ránéztem.Nagyon rossz volt így látni...az orvosok vagy 500 vizsgálatot elvégeztek rajta...és nem mondtak semmit se,nem tudom hogy az ittenieknek lejött-e már hogy mi együtt vagyunk-e de most nem is nagyon foglalkoztatott.
 -Megcsókolsz?-kérdezte halkan.
 -M..most?-kérdeztem halkan,nem tudom honnan jött neki.
-Szeret..tném...-mondta halkan,lassan visszaléptem az ágya mellé és ránéztem.
 -T..térdelj fel...ny..nyugodtan.-mondta halkan,feltérdeltem most én voltam az aki bizonytalan volt. Nem akartam hogy bármi baja legyen...láttam hogy a szemei kicsit felcsillannak,a karjait óvatosan felém nyújtotta közelebb mentem hozzá egészen addig ameddig az arcunk párhuzamos nem lett.
 -J...Jó érzés hogy ilyen k..közel vagy.-mondta halkan.
 -Nekem is..nem is tudod mennyire...-suttogtam,az ajkait lassan az enyémnek nyomta de lassan visszanyomtam a fejét az enyémmel a párnára,a pulzusa szaporább lett.
 -Héé...-mondja halkan és a kezét a kezemre teszi.
 -Csak nyugi...-suttogtam halkan.
 -Velem maradsz és soha nem fogsz elhagyni...?-kérdezte halkan,megráztam a fejem és az ajkamba haraptam.
 -Mond ki kérlek...-halkult el a hangja.
 -Bármi lesz...soha nem foglak elhagyni...és örökké veled maradok...-mondtam halkan.
 -Köszönöm.-mondta halkan,elmosolyodtam és az arcát simogattam,majd nagyon lágyan megcsókoltam a kezei lassan a kezeimet simogatták ez most...annyira jó volt,lassan elhajoltam tőle,a műszerekre néztem...Lou pulzusa sokkal gyorsabb volt.
 -Nincs baj...én mindig ezt érzem...-mondja halkan és látom hogy mosolyog,ez annyira jó érzés.

89.rész

89.rész

Harry

https://www.youtube.com/watch?v=k7Iv7W9B6Vg

(tekerjetek bele)

A bőre hideg az ajkai fehérek és nem mozdul nem reagál megfogom a kezét hátha szól valamit de semmi...életem legfájdalmasabb érzéseinek egyikét érzem most,hallom hogy az orvos beszél valamit hozzám de leszarom.Csak én és ő vagyunk a szobában,erősen fogom a kezét szinte szorítom,remélem hátha reagált valamit,de nem a próbálkozásom másfél órája semmit se ér. Az ajkaim remegnek az idegtől,a fejem az ágynak döntöttem és egyszer csak arra kelek fel hogy minden sípol és két nővér tessékel fel a székről és lök ki az előtérbe az orvosok is már bent vannak és le van húzva minden,nem tudom visszafogni magam és Emily fut mellém.Nem tudom visszatartani a könnyeimet amik egyre gyorsabban és gyorsabban csorognak le az arcomon,nem tudom mi van bent de hallom a kiabálást a csörömpölést és egyszer csak a zúgásból csak egy hosszú sípolás bennem,érzem hogy a pulzusom fent van az egekben a szívem meg a torkomban dobog,elszámoltam 10-ig...az egyik orvos jött ki a műtőből. Láttam az arcát...kétségbeesett hezitáló...mindenem remegett és forgott velem a világ,mellém ért és megállt.
 -Mi megtettünk mindent.-mondta és szerintem látta az arcom,próbáltam megtörölni az arcom de a könnyeim akaratlanul is utat törtek maguknak és nem bírtam magam visszafogni.
 -De kevés volt.-mondta nagyon nagyon halkan,itt bennem mindent összeomlott.

Hirtelen felriadtam.
 -Harry bácsi...miért sírsz?-kérdezte egy aranyos hang halkan.
 -Mi?-kérdeztem és felnéztem. Emily ült mellettem.
 -Egy bácsi azt mondta bemehetünk Louis bácsihoz.-mondta és még mindig engem nézett,felállni készültem amikor elkapta a karom.
 -Miért sírtál?-kérdezte halkan.
 -Én...csak rosszat álmodtam.-töröltem meg a szemeim,leugrott a székről. Benyitottunk,rögtön oda mentem és megfogtam a kezét,láttam hogy félig-meddig ébren van,a kezét simogattam,elmosolyodott.
 -Harry..?-kérdezte halkan majd kinyitotta a szemeit,de csak épphogy egy kicsit.
 -Igen...?-kérdeztem halkan és a kezét simogattam fogalmam se volt mit kéne csinálnom.
 -Szere...tlek...-mondta halkan és a a fejét felém fordította,az arca annyira kis sápradt volt, nagyon rossz volt így látni.
 -Kérem ne erőltesse meg magát nagyon.-mondta az egyik nővér,láttam Loun azt a bizonyos "leszarom mosolyt". De ennek most nem volt itt a helye nagyon féltettem...lassan kihúzta a kezét a fogásból majd visszarakta maga mellé.Meglepődtem. Lassan felém nyújtotta a kezét és megsimogatta az arcom,a kezem a kezére tettem,annyira hideg volt a keze,nem szóltam semmit se csak a kezét fogtam és az arcát figyeltem,olyan voltam mint egy gyerek aki csak nézi...nézi nézi és nézi,az ajkam harapdáltam,lassan visszaaludt és a kezét és visszaraktam mellé,lassan felálltam és fölé hajoltam és megpusziltam a homlokát.
 -Ugy...e nem m...ész el?-kérdezte halkan.
 -Nem...-mondtam és elmosolyodtam,nem is akartam elmenni és most meg végképp nem mentem volna el,visszaültem nem szólt semmit se...bealudt...én a székről néztem és a kezét simogattam...de még mindig nem tudtam mit történt vele...

88.rész

88.rész

 lehet hogy félek...de mellette biztonságban érzem magam

Harry

Az egész nap nagyon tetszett és olyan hihetetlen volt minden,rég nem éreztem olyan jól magam mint ma,Lou és Emily a kanapén bealudtak én betakartam őket és csináltam magamnak egy kávét és leütlem a székre majd megtöröltem a szemeim,abban a két percben sokmindent átgondoltam és csak néztem magam elé,egyszerűen csak jöttek a gondolataim és nem tudtam melyikre válaszoljak csak úgy saját magamnak.Az egyetlen olyan gondolatom ami mindig visszatért az az votl hogy "Mit csinálnék nélküle?"  Nem tudom elképzelni mert nekem mindennél többet jelent,odanéztem ahogy alszanak és elmosolyodtam. Nem tudom mi lenne ha nem mellette kelnék fel..ha nem látnám a cuccait az enyéim mellett szétdobálva...Ha nem lögdösném őt kávécsinálásnál reggel..ha nem nyitnék rá a fürdőben miközben fogat most...vagy nem vágná hozzám a zoknim vagy az alsóm hogy:"tedd már be a szennyesbe Harry mert nem szemétdomb a szoba" és közben meg nevetne.Nem érezném magam teljesen embernek ezek nélkül.Szürkék lennének a hétköznapjaim...de ami a legjobban hiányozna..a nevetése és a mosolya...hogy olyan könnyen besértődik mindenen...de utána megbocsájt...és ah...megmagyarázhatatlan ez az érzés,vagy ha rossz kedve van mindennel azon vagyok hogy jobb kedve derítsem,elnéztem oldalra ki az ablakon,és halk lépteket hallottam...nagyon halk volt,mikor mögém ért nem fordultam meg hanem vártam,mikor nem történt se megfordultam,de meglepődtem mert nem Lou volt hanem Emily és mikor rám nézett sírni kezdett már akkor is könnyesek voltak a szemei de amikor ránéztem sírni kezdett,nem értettem mi van,leguggoltam elé.
  -Emily mi a baj?-kérdeztem és megsimogattam.
 -At...At..-mondta de nagyon dadogott a sírástól.
 -Nyugodj meg egy kicsit.-mondtam halkan.
 -L...Louis..b..bácsi..nem akar felkelni.-mondta halkan,ezt nem értettem.
 -L..ök..dös..tem..de...ny..nyem..k..kel fel.-kezdett sírni még jobban,én felálltam és rögtön Louhoz mentem.
-Lou...-böktem meg,de nem reagált és kezdtem nagyon bepánikolni,a homloka vizes volt és az egész feje eléggé fehér és a szemei is karikásak voltak. Mi a fene történt itt 1 óra alatt??
 -Emily..hozd kérlek a telefonom!!!-mondtam és a konyha felé néztem,Emily gyorsan futva jött a telefonnal én meg hívtam rögtön a mentőket elmondtam mivel és hol vagyunk és letettem majd a Paul is felhívtam,a mentők addigra kiértek és elvitték Lout én meg idegesen beszálltam a kocsiba Emily hátra és elindultam a kórház felé.
  -Nem érted meg hogy nem tudom?Csak szarul lett ennyi!!-mondtam idegesen a telefonnal és kicsit megemeltem a hangom.
 -Ne érdekeljen mit keresett nálam...-mondtam.
 -Fogd már fel hogy nem ez a lényeg.-nyomtam ki a telefont majd ledobtam magam mellé a telefont és a pirosnál megálltam és a fejem a kormánynak döntöttem amivel kicsit megnyomtam a dudát de leszartam.
 -Harry...b..bácsi.-mondta Emily.
 -Fogd be!-kiabáltam hátra idegesen,és megmarkoltam a kormányt,nagyon aggódtam miatta és nem nagyon tudtam kordában tartani az idegességem,mikor dudáltam mögülem lassan megindultam és mikor odaértünk kiszálltam,és becsaptam az ajtót,Emily is kiszállt de csak akkor láttam hogy megint sír.
 -Édesem...ugye..nem miattam?-kérdeztem halkan és nagyon rossz volt látni ahogy a kicsi arcáról a könnyeit törölgeti,nem szólt semmit se.
 -Nagyon sajnálom...-sétáltam lassan hozzá,és felé nyújtottam a kezem.
 -Kérlek..ne figyelj rám ilyenkor...Nagyon aggódom Louisért...és..tényleg nagyon sajnálom...-mondtam halkan.

Emily

Felnéztem Harry bácsira és láttam hogy nagyon nehezen jönnek ki belőle a szavak és néha az ajkába harap és a kelletnél többet pislog,lassan ellöktem a kezét,amire láttam hogy a szemei nagya nyílnak,de lassan léptem felé még kettőt és átöleltem.
 -Én..szeretlek Harry bácsi.-mondtam halkan amire lassan felvett és magához ölelt,és én is átöleltem már ahogy persze tudtam.
 -Me..menjünk be..Louis..bácsihoz.-mondtam Harrynek aki kivette a telefonját a kocsiból majd gyorsan elindult befelé.Sötét volt és hideg,az egész kórház parkolója majdnem teljesen üres volt,az egészet csak a lámpák világítottak meg.Olyan ijesztő volt,ha Harry bácsi nem lett volna ennyire mérges..vagy nem tudom milyen...elmondtam volna neki hogy nagyon félek...de nem akartam ezzel is az agyára menni..vagy leterhelni...meg..biztos megmondtam volna nek hogy lehet hogy félek...de mellette biztonságban érzem magam

87.rész

87.rész

Boo és Harry bácsi

Louis

-Boo bácsi.-nézett rám Emily mikor visszajött Harryvel a konyhából.

 -Nem vagyok bácsi..és Boo?-kérdeztem mosolyogva.

 -Ezt neked csináltuk!!-ugrált mellém mosolyogva majd elém rakott egy muffint,mosolyogva néztem rájuk majd átöleltem Emilyt,Harry meg bedobta magát mellém a földre.

 -Köszönöm.-pusziltam meg az arcát Harrynek.

 -És Emily elmondod mi van benne?-mosolyogtam.

 -Csoji...-mondta de közbeszóltam.

 -Micsoda?-kérdeztem mosolyogva.

 -Hát...cso..ji...-mosolygott.Halkan nevettem és a fejem Harry vállának döntöttem,Emily meg az ő ölében ült,kapcsolgattuk a tv-t...amikor...

 -Louis bácsiii egy idős ember táncol!!!!!!!!!!!!!-ugrott fel Harry öléből és szegényt jól megtaposta aki csal eldőlt mint egy zsák.

 -Harry bácsiiii!!!-térdelt le mellé,már ekkor is csak alig tudtam visszafogni a nevetést.

 -Adjak rááá gyógypuszit?

Nem bírtam tovább..hangosan elkezdtem nevetni...de nagyon. Nagyon nagyon nevettem.

 -Louis.-morogta Harry de egyszerűen nem bírtam abbahagyni a nevetést,hozzám vágott egy párnát.

 -Pájna csata!!!!-mondta Emily és úgy döntött hogy velem lesz mert Harryt kezdte el ütögetni.

 -Emily neee...összecsomagollak és feladlak postán.-nevetett Harry és szerintem összeszedte magát,most már én is.

 -Adjak rá gyógypuszit?-vigyorogtam majd ránéztem.

 -Olyan gyógypuszit adok.-nevetett majd már alatta találtam magam és a kezeim a fejem mellett lefogta.

 -Én adok nem te adsz.-mosolyogtam.

 -Nekem az hogy én adok jobban tetszik.-nevetett.

 -Mit csináltoooook?-érdeklődött Emily mosolyogva.

 -Őőőőőő...birkózunk.-találtam ki valamit ami nagyon hasonlít a helyzetünkre.

 -Én issssssssss.-ugrott rá Harryre nevetve aki megtartotta de mivel Emily rajta volt így kellően hozzám simult,én halkan nyögtem egyet,mikor éreztem hogy mindenhol tejesen nekem feszül.

 -Győztünk Harry bácsiiiii!!!-mosolygott Emily.

 -Persze hogy győztünk.-mosolygott Harry majd vele együtt leszállt rólam,én meg még kicsit úgy maradtam.Hűű...

 -Harry bácsiiiii kimegyek a konyhába enni muffint!-mosolygott és azzal már bent se volt a nappaliba.

 -Na mi az Lou?-mosolygott Harry és már megint felettem volt de most a karján a fejem mellett támaszkodott,én átkaroltam a nyaka körül és a hajába túrtam. 

 -Shemmi...-mondtam halkan és a szemeit simogattam,lágyan végigsimított az arcaimon,éreztem hogy mindenhol elönt a forróság és ellazultam,lassan az ajkai megtalálták az enyéim,lágyan csókolt és közben az arcom simogatta,hihetetlen érzés volt,egyszerűen teljesen elfelejtettem mindent arra a pár pillanatra.

 -Szeretlek...-suttogta halkan az ajkaim közé majd mikor kinyitottam a szemeim,mélyen a szemeiben nézett.

 -Én is téged.-mosolyodtam el és kicsit úgy érezni hogy kezd visszatérni belém valamennyire az erő...az előbb mintha teljesen elhagyott volna,a homlokát az enyémnek döntötte és elmosolyodott,hamarosan már hallottam a tányércsörömpölést és a topogást,Harry lassan feltérdelt,a térde a csípőmnél volt,lassan felhúzott majd csak simán leült,ahogy én is.Nagyon jó volt,megfogta a kezem és a hüvelykujjával a kezem simogatta,a kezét figyeltem és teljesen elvarázsolt.

 -Ne mozogj mindjárt kész vagy.-szóltam Emilyre Harry majd letette mellém.
 -Hát mi ez?-kérdeztem mosolyogva majd felálltam és őt is felvettem.
 -Azt mondta hogy szeretné...nem akartam veszekedni.-nevetett.
 -De...Harry...-nevettem.
 -Na lefotózlak titeket.-vágott közbe és már elő is vette a telefonját
 -Ezért még kapsz.-nevettem csinált rólunk egy fotót ami én ki is raktam twittere

 -Nagyon jó lett.-nevettem és mosolyogva néztem,igazából csak miután kiraktam csak akkor láttam meg hogy tulajdonképpen van egy szép lila folt a nyakamon...reméltem hogy senki se veszi észre Harry átkarolt hátulról és megpuszilta az arcom.
 -Én issssssssssss.-nézett rá Emily és Harry őt is megpusziltam,én meg csak mosolyogtam..ezután a nap után szerintem nem tudom majd nem tudom a mosolygást letörölni az arcomról.

[a kép itt van nagyobban én szerkesztettem külön ehhez a részhez nem lett a legjobb de kellett hozzá egy ilyen :D]

86.rész

86.rész

Louis bácsi

Louis

Néha Harry felé néztem,szegény láttam hogy el akar szakadni,amikor találkozott a tekintetünk legyintettem egyet jelezve hogy nyugalom...beszélgessen velük nyugodtan én tudok várni,éppen elmerültem a gondolataimban amikor eszembe jutott hogy talán szegény kislány nevét meg is kéne tudni.

 -És...um...hogy hívnak?-kérdeztem.
 -Emily.-mosolygott és annyira áradt belőle a jódkedv,jobbra balra nézelődött majd amikor leraktam megfogta a kezem.
 -Anya mikor fog értem jönniiii?-kérdezte,és én kicsit kétségbeestem.Nem tudtam mit mondani.
 -Hát...én..öm...izé...-dadogtam.
 -És téged hogy hívnak?-mosolygott.Gyorsan váltott témát.
 -Louis vagyok.-mosolyogtam.
 -De te milyen Emily vagy?-mosolyogtam.
 -Ewans.-mondta és szélesen mosolygott.
 -És teee?-érdeklődött a nagy boci szemeivel.
 -Louis Tomlinson vagyok.-mosolyogtam,a szemében kisebb csillogás jelent meg.Csak nem rajongó?
 -A n..nővérem rólatok beszélni szokott.-tapsolt mosolyogva.
 -Szokott beszélni.-javítottam ki mosolyogva.
 -Louis...fázom.-mondta halkan dideregve. Nem tudtam mit kéne tennem...mert ha itt hagyták és az apukája kórházban van akkor lehet nem is tűnt fel nekik...azt hiszik lehet hogy otthon van a nővérével. Írtam Harrynek egy üzentet: "Hazaviszek egy lányt,majd gyere xx L" és elindultam Emilyvel haza...mivel nem akartam hogy Harry taxizzon ezért én beültem Emilyvel és elmentünk hazáig.

Harry

Mikor megkaptam az üzentet nagyon mérges lettem.Még is mi az hogy hazamegy egy lánnyal?Nagyon kiborultam Loura most emiatt,mindent ott hagytam és amilyen gyorsan csak tudtam beszálltam a kocsiba és elindultam haza,rengeteg pirosat kaptam és csak még idegesebb lettem.Mikor beértem a lakásba,berontottam a házba.
 -Mi az...-kezdtem rohadtul mérgesen,és kicsit hangosabban,de amint megláttam hogy mi van visszavettem.
 -Ő..asszem én...-vakartam meg a tarkóm zavartan,felállt majd mellém sétált.
 -Minden rendben?-kérdezte kissé aggódva.
 -Asszem félreértettem az üzenetem.-mondtam,ő egy pillanatra elgondolkozott majd hangosan nevetni kezdett.
 -Köszi az együttérzés.-nevetett.
 -Louis bácsi...-szaladt oda a kislány.
 -Megegyeztünk hogy Louis vagy Lou.-vette fel Lou a kislányt.
 -Ő kicsoda?-mutatott rám.
 -Nem mutogatunk...-húzta el a kezét.
 -És ő Harry.-mosolygott.
 -Szia.-köszöntem.
 -Ismerős vagy a nővérem faláról.-tapsolt nevetve,én meg azt se értettem mi van..hogy hogy kerül ide ez a kislányt.
 -Elhagyták a szülei...majd minden elmondok...holnap megbeszéltem Paulal hogy beszél pár emberével és körbekérdezik a kórházakban.-mondta.
 -Oké.-bólintottam de még mindig zavaros volt,Lou csak elmosolyodott lerakta a kislányt megcsókolt,én meg mosolyogva viszonoztam.Ez jól esett.